DÜH

A torokból felszakadó kiáltás előszelének reszkető kéz és remegő gyomor a jele, amikor átharapnád gondjaid torkát, amikor megragadnád céltáblád nyakát és ráznád, tekernéd, sikoltva az élvezettől, kéjjel teljes misztikumban ölelve magadhoz a legbelső ösztönt, ami az embert állativá, az állatot emberivé teszi. Düh amit a vörös ködnek hívnak, ami átömlik az erkölcs, a nevelés és az elvek málladozva repedő gátjain, a legősibb ösztön, az ölnivágyás amit az elkorcsosult emberiség civillizált perverzitássá silányított és ösztönként aposztrofált...

Mézédes vörös ködfolyó ez, melyet ha mederbe terelsz sosem apadó forrását kapot az erőnek, de a barbár ember nem tudja, nem érti miért kell neki dühöngeni, csak teszi amit az ösztöne diktál. Az ösztöne megvan rá, az elfolytott tenni akarás és a tehetetlenség érzéséből fakadó béklyókat szaggató erő. Férfi kell ehhez, ő megérti a dühöt ami a kötött kezekből fakad, nem asszonyok színes kis világa, a vérből épített vörös köd naphosszat örvénylő virága. Az izmok zenéje, népek ereje ez, mely a munkát, a mindennap küzdelmét egyaránt táplálja. Büszkeség a jelző amit bűnnek neveznek, holott erény volt egykoron. Kiölték belőlünk a férfi valaha volt erejét, elterelték a figyelmünket, míg ostobán bégetve bólogató birkabábok nem lettünk, és rózsaszín ingben kacarászva pelenkát nem vettünk...

Elveszett a tűz és elapadt a vörös folyó, felszívódott a szabályok közt. Minden egyes rabszolga napunkon, ablakon át nézzük a szabadságot, ami az ősöké volt egykoron, hiszen elkényelmesedtünk. Mert veszélyes a szabadság és sosem kóstoltuk az ízét. A többi rabszolga megmondta mit tegyél, míg te is olyan rabszolga lettél, aki megmondja új rabszolgáknak mit tegyen és így tovább. A civillizációs függőség bűnébe esett nemzetek sokaságát lassan elönti az apátia hulláma, és mikor már nem fogják többet szó nélkül bírni, jön a düh. Egyszer megint férfi lesz a férfi és nem nyomorult tamponreklámok bámulása tölti ki az idejét. Amikor kitör az ősi vér, és az elpuhult tunya testek letépik magukról a rózsaszín inget, mikor nem az lesz a férfi kinek szenvedélye elapadt már, de jó zombi lett s jó apuka. Mikor a szeretett nőket megvédeni akarjuk majd s nem hasonlítani rájuk. Akkor újra áramlik majd a vörös folyó. Mert a béke hosszútávon sose jó...